02/09/2026
Szeptember 2.
Alig kezdődött el a tanév, és már meg is kaptam az első üzenetet egy hozzám járó gyermek édesanyjától: a kisfiát bántalmazás érte az iskolában.
Egy második osztályt kezdő kisfiúról beszélünk. Egy csodálatos gyermekről, aki SNI-s, és akinek a beilleszkedés nem megy olyan könnyedén, mint sok más társának. Már az előző tanévben is nehézségekkel kellett szembenéznie az osztályközösségben, ezért végül iskolát váltottak.
Új iskola. Új tanév. Új remények.
És mégis, már az első napokban azért válik célponttá, mert valamiben más.
Ilyenkor joggal merül fel a kérdés: mit tehetünk szülőként és szakemberként azért, hogy ez ne történjen meg?
Sokszor már azzal is rengeteget tehetünk, ha otthon leülünk a gyermekünkkel, és beszélgetünk vele. Elmagyarázzuk neki, mit jelent az iskolai bántalmazás. Mit érezhet az, akit kiközösítenek, csúfolnak vagy bántanak. Milyen sebeket okozhatnak a szavak és a tettek, és miért fontos, hogy ne forduljunk el akkor sem, ha azt látjuk, hogy valaki mást bántanak.
Beszéljünk arról is, hogy attól, hogy egy gyermek SNI kóddal vagy BTMN kóddal rendelkezik, nem rosszabb, nem kevesebb és nem kevésbé értékes, mint bárki más. Lehet, hogy valamiben több segítségre, türelemre vagy megértésre van szüksége. Lehet, hogy másképpen kommunikál, másképpen reagál, vagy nehezebben találja a helyét egy közösségben. De ugyanúgy vágyik az elfogadásra, a barátságra és arra, hogy biztonságban érezhesse magát.
Egy gyermek nem feltétlenül tudja magától, hogyan viszonyuljon ahhoz, aki valamiben különbözik tőle. Ebben nekünk, felnőtteknek óriási szerepünk és felelősségünk van. A gyermek abból is tanul, amit otthon hall és lát.
Tanítsuk meg nekik, hogy a különbözőség nem ok a bántásra.
Tanítsunk empátiát. Beszélgessünk. Mutassunk példát.
Mert egyetlen gyermeknek sem szabadna úgy belépnie reggel az iskola kapuján, hogy attól fél: ma vajon őt fogják-e bántani.
Ne bántsuk egymást. És tanítsuk meg erre a gyermekeinket is.
Üdv, “Dóri néni” 🤍
