All we have just stories

28/03/2025

Több, mint egy éve nem posztoltam ide, itt vagytok még?! :)

Nem is tudom, hol kellene elkezdenem ennek az egy évnek a történetét, talán legjobb lesz, ha ezúttal maradok a klasszikusnál:

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy fotóslány, aki sok évig azt mondogatta: "Én bizony nem tartok wokshopot, ennyi ember elé kiállni csak remegő hanggal és térddel tudnék!"

Majd egyszer egy szép, napsütésben bővelkedő napon a Tripont Fotótechnikai Szaküzlet megkereste egy Studio-s fotózás workshop ötletével. Ez a lány annyira szeretett volna másoknak segíteni bátrabban bánni a fényekkel és hát a téma is igen közel állt a szívéhez, gondolta, miért is ne?!

Így történik hát, hogy 04.03-án, jövőhét csütörtökön Te is megtanulhatsz minden fontos részletet a sikeres studio-s kismama fotózásokról és nemcsak beleshetsz, hanem ki is próbálhatod magad egy ilyen fotózáson! ✨

Amiről tanulhatsz:
- ügyfélkommunikáció
- a kismama fotózás pszichológiája
- helyes és helytelen pózok
- studio fényhasználati technikák
+ és természetesen gyakorlat! ✨

Már csak pár jegy maradt, ne gondolkodj sokáig, nem lesz másik ilyen alkalom! :)

Itt tudod bebiztosítani a helyed:
https://www.tripont.hu/szolgaltatas/reszveteli-jegy-meszaros-virag-all-we-have-just-stories-kismamafotos-workshopja-2025-04-03--788448-p788448.html

02/01/2024

𝐴́𝑔𝑜𝑠𝑡𝑜𝑛 ♡
Kicsit szembeszállok a biológiai törvényszerűségekkel és előbb mutatom a babát kint, mint bent, de talán bocsánatos bűn 🤭

Ez az angyalarcú kisfiú Ágoston, aki elsőként érkezett egy szuper páros életébe 🤍

Ágoston, te aztán tudsz választani! Amennyit eddig láttam a szüleidből, fix, hogy mókában és örömben nem lesz hiány! A legjobb helyet választottad 🥰

____

29/12/2023

Lassan, de végre megérkezett a második rész:
a aktuális sztárjai: A Jankovics család! ✨

8 évvel ezelőtt, két fiatal, Ági és Milán a 3. évfordulójuk alkalmából egy páros fotózással lepték meg egymást. Ekkor még csak nem is sejtették, milyen csodás évek várnak rájuk, főleg ezzel a két kis kedves, vicces kismeberrel, Patyával és Pankával :)

Panka szülinapja pedig pontosan a 6. közös fotózásunk volt! ❤️

A történetüket itt tudjátok elolvasni a kezdetektől napjainkig, természetesen képekkel:
https://www.allwehavejuststories.com/post/tisztoritok-jankovics-csalad-8-ev-fotoi

Jankovics Ágnes , Köszi a sok éves bizalmat 🥰

10/11/2023

Nagyon köszönöm a rengeteg levelet, megkeresést, de idénre már 𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐤 𝐭𝐨̈𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐭𝐨́𝐳𝐚́𝐬𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐥𝐧𝐢 ☺️

Cserébe mindenkinek aki lemaradt 2024 nyitva áll, ahová most novemberben még idei áron tudtok időpontot foglalni ✨

Az idei év kalandos történeteinek elmesélésével, a szüneteltetett podcast epizódokkal, bejegyzésekkel pedig addig is jövök szórakoztatni, edukálni és adni, amennyit ezek a felületek megengednek! ☀️

Nagyon köszi ezt az évet, de tényleg!
Ölelés,
Virág 🌻

08/11/2023

10 𝑒́𝑣 💫
Este van, kint a téli időnek megfelelő sötét, csípősen hűvös idő. Az ablakon át egy kanyarodó autó fénye világítja meg a karácsonyi fényeket, gömböket.
Az első hivatalos karácsonyi fotózás a saját kis stúdiómban. Izgulok, nagyon is, most először fotózok olyan családokat, akiket a fotózás vezetett idáig, még nem ismerjük egymást.

Az ajtó nyílik, egy aprócska, 2 éves, tejföl szőke kissrác egyenesen a szobába szalad és már a konnektort babrálja annyit ismételgetve: Marci nem Marci nem !
Majd megjelent sietve a nagyon fiatalnak tűnő Anna és Dani is, sűrűn bocsánatot kérve 🤭

Nyár van, egy mezőn állunk, ahol pont 10 évvel ezelőtt pont ugyan itt állt két fiatal, szerelmes, boldog ember, akik fiatalságuk ellenére nagyon határozottan tudták mit szeretnének: Egymást és egy népes kis családot 💛 nincsenek egyedül, itt van a kis Marci, aki azóta már rég iskolás nagyfiú, itt van Levi és Janka is.
Itt van minden, amiről 10 éve, itt, ketten, még csak álmodtak 💛

És a legjobb dolog, hogy ennyi év után én is itt lehetek velük, mint a családi fotósuk, aki sok kalandot megélt már velük 🥹💛

Szélesék, remélem az unokáitokat is én fotózom majd! 😄

Sok 10 évet még az életetek történetébe! 💛

______

01/11/2023

Egy forró bögre tejeskávé kíséretében ültem az ablak mellett azon tűnődve, milyen régen is írtam már - és mit is írhatnék. Minden gondolat, ami a kezemre jött ismerős volt, hiszen egyszer már leírtam! ó, de le bizony! 💛

Örökérvényű gondolatok emlékezésről, elmúlásról és a történetmesélés erejéről… 💛

𝐼́𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑙𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑒𝑔 𝑚𝑖...
Ez a nap olyan sok gondolatot, érzést és emléket enged szabadjára.

Emlék Feri bácsiról, aki egyenesen a pékségből hozta a még meleg, apró, gyereknek való kenyereket, amik ugyanúgy néztek ki, mint a rendes kenyerek, csak nekünk készítette. Emlék Tercsi nénjémről és a püfögő, fáradt kék kispolszkijáról, amibe kisgyerekként olyan nagynak éreztem magam. Emlék a Dédiről, akinek verhetetlen volt a virslis kiflije. Emlék a papról, aki megszerettette velem a hittant és hagyta, hogy higgyek benne: A fehér galamb mindig maga Isten. Emlék a Panni mamáról és a templomba menet megejtett hosszú beszélgetéseinkről, aki valójában a szomszéd néni volt, de számomra mégis a harmadik mama volt. Emlék nagyapáról és mamáról, ahogyan órákat a kapu előtt álldogálva várták, hogy megérkezzünk. 🤍

Őket volt szerencsém személyesen is ismerni, de olyan embereket is ismerhetek, akikkel soha nem találkoztam: a családi történetekben tovább élnek. Például a dédi papám, aki azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna.

Gyerekként, amikor a mamával együtt jártuk a temetőket, mindegyik felmenőnk sírjánál hangos szónoklásba kezdett.
“Na lányom, a dédöregapád egy csendes, de nagyon jó szívű ember volt, nagyon szerette a gyerekeit és engem is. Amikor először voltam náluk, csak csendben figyelt, majd lesétált a maga komótosságával a kertbe, leszakította a legszebb rózsabimbót, majd felém nyújtotta és azt mondta: “Kisleányom, ezt a Szendi Jóska apja adja”

Kicsit keringve a sírlabirintus közt, újabb rokonhoz érve, mama újra rákezdett: Na megjöttem anyám, rendbe raklak, ne aggódj….” És így haladtunk tovább és tovább.
Igazából úgy nőttem fel, hogy normális, hogy a sírhoz érkezve köszönünk, mosolygunk és elmesélünk egy történetet vagy épp párbeszédbe kezdünk velük.

Nekem ezt jelenti meghalni: Történeteken át tovább élni.
Fizikailag elmúltak, de elfeledve soha nem lesznek - hiszen nap mint nap éltetjük őket gondolatban, szóban forogva keringenek körülöttünk, sőt, a családban általános, hogy sokat beszélünk hozzájuk, mert elhisszük, hogy továbbra is köztünk vannak, segítenek bennünket és nap mint nap mosolyt csalnak az arcunkra a történeteiken keresztül. :)

20/10/2023

𝑀𝑎́𝑟 𝑣𝑎́𝑟𝑡𝑢𝑛𝑘 𝐾𝑜𝑛𝑅𝐴́𝐷 🤍

Niki és Kristóf ismerős lehet már, főleg a rájuk annyira jellemző ezerwattos mosolyról és homlokpusziról ✨

Ők azok, akiknél aztán tényleg minden nap ünnep, tavaly még az esküvőjükön vigyorogtak így, most pedig már a kisfiúk, Konrád mellől szállnak azok a bizonyos mosolyok 💛

Talán pont ez az, amit a legjobban szeretek a munkámban, hogy nem csak egy-egy szeletet bíztok rám az életetekből, hanem újra és újra láthatom és megőrizhetem nektek a fontos mérföldköveket, és ez hihetetlen boldogság nekem is 🫶🏼

Konrád, a legjobb fej szülőket választottad! Hidd el nekem, minden nap egy móka lesz velük! ☀️

_________