28/03/2025
... elgondolkodtató...
Egy borjú és egy öreg bika beszélgetése a végső napon
(Száj- és körömfájás Csallóközben, 2025, Zsigray András írása)
"– Apa… miért kell ma meghalnunk?
Az öreg bika csak hallgatott. Mély levegőt vett. A torka kiszáradt, de szeme még nedves volt.
– Az emberek nem mindig voltak ilyenek – kezdte halkan. – Valamikor régen... még vadásztak ránk. Szemtől szemben, egyenrangúan. A természet részei voltunk, mint ők. Aztán megszelídítettek minket. Háziasítottak.
– Az mit jelent?
– Azt, hogy otthont adtak nekünk. Farmokon éltünk. Napfényben. Szénaillatban. Voltak, akik a nevünket is tudták. És mikor eljött az időnk… elbúcsúztak. Volt benne tisztelet… és fájdalom is. A lelkünktől búcsúztak, nem csak a testünktől.
– És most?
Az öreg felnézett az ég helyett a tető felé. Már évek óta nem látta az eget.
– Most már alig vannak farmok. Gyárak vannak helyettük. Hatalmas, zárt istállók, ahol háromezren vagyunk egy falu határában, kétezren a másikban – és alig tudnak rólunk. Már nem látnak minket. Már nem tudják, kik vagyunk. Csak szám vagyunk nekik. Hús.
– De… miért?
– Mert sokan lettek. És a sok ember sok húst akar. Egyre többet. A mezők, ahol legeltünk, ma már takarmányt termelnek, hogy minket etessenek – hogy ők ehessenek. Bezártak minket. Gyorsabban kell nőnünk, kevesebbet mozoghatunk. Gépek mérik, mikor jön el az időnk. Gépek választanak szét minket. Számunkra az emberek Mátrix filmje valóság.
– Apa mi az Matrix?
Az öreg sóhajtott.
– Egy rendszer, ahol már nem látjuk a napot. Nem halljuk a madarakat. Nem tudunk már kérdezni. Csak vagyunk… míg el nem visznek.
– De ha hús kell nekik, akkor most miért nem gyógyítanak meg minket?
Az öreg bika lehunyta a szemét.
– Mert nem akarják. Lehetne oltani minket… lehetne gyógymód is. De ha beoltanak, akkor a testünk még sokáig mutathatja a betegséget. Akkor már nem lehet minket eladni külföldre. És ha nem tudnak eladni… nincs pénz.
– Tehát… a pénz miatt?
– Részben. Először is gazdasági érdek. Világgazdasági. Másrészt inkább biztosra mennek, mert félnek, hogy ha bennünket életben hagynak, valahol máshol emberek éheznek majd emiatt. Ezért döntenek úgy, hogy egyszerre véget vetnek mindennek.
A borjú sokáig hallgatott. Aztán halkan kérdezte:
– Apa… minden ember ilyen?
Az öreg megremegett egy pillanatra. De nem a félelemtől.
– Nem. Vannak akik éreznek. Vannak akik látnak minket, még ha sosem találkoztak is velünk. Akik nem bírják tovább elviselni ezt a rendszert. Ők… vegánnak hívják magukat. Azért lettek azok, mert már nem akarják, hogy fájjon nekünk. Ők már felébredtek a Mátrixból.
A borjú lehajtotta a fejét.
– Akkor van remény apa?
Az öreg bika szemében fény gyúlt. A legvégső pillanatok egyikében.
– Mindig van remény, fiam. Mert minden tudat, ami felébred, egy új világ kezdete."
---
A fotót AI generálta.
Nem azért, mert ne lehetne hozzájutni felvételekhez ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek a megöléséről és elföldeléséről.
Azért, hogy a sokkoló valóság helyett, inkább elgondolkoztasson, hogy történelmi szinten mennyit ártottunk önmagunknak, a környezetnek és nyilvánvalóan az állatoknak az ipari haszonállat-tenyésztés óta!
A haszonállatnak bélyegezetteken túl, a vadon élőknek is. Utóbbiakat megfosztjuk természetes élőhelyüktől, hogy helyet adjunk a takarmánynövényföldeknek, a haszonállatok takarmányozása céljából.
Tudtad? Tehetünk sokkal többet, mint hogy csak sajnáljuk őket.🌱 Ha már nem akarjuk többé megenni őket, fokozatosan abbamarad a szaporításuk és levágásuk. Az ördögi kört a pénztárcánkkal tudjuk megszakítani (vagy fenntartani).
