07/06/2026
Művészetterápia foglalkozás után. Júniusi vasárnap a levegő jegyében. Óriási lélegzethez jutottam, bőven, kellemesen, nyugalomban. Semmi kapkodás. Az indulatok és vágyak vörös spiráljából kiértem valahova, ahol magam és önmagam lehetek.
Egy réten fekszem, megtámaszt a föld, a fűben bogárkák szorgoskodnak, nem félek tőlük. Érzem, hogy élek, csiklandoznak a fűszálak, a hangyák, érzem a virágok illatát. A helyemen vagyok. Csendben lélegzem, fölfelé nézek, látom az eget, a felhőket, a fák csúcsát. Bólogatnak a lombok, az apró kis levelek ezüstösen és vidáman integetnek. Kis madarak énekelve repülnek a napfényben. Lassan megnyugszom, minden lélegzet energiát ad, mintha szépen fokozatosan megújulnék. Érzem, ahogy a levegő átmos, átjárja a legtávolabbi porcikámat is, minden eldugott sejtemnek oxigént szállít. Az életerő átjár. Szemem a végtelen égben fürdik. Soha nem éreztem még ilyen tudatosan, hogy a levegő élettel telíti a testem. Könnyű vagyok, önmagam vagyok, mentes minden fájdalomtól, bár emlékeim vannak róla.
Önmagamban ringatózom, biztonságban, védetten, de mégis szabadon.
Rendben vagyok.
Németh Emese Karolina - Szupervizor Coach Művészetterapeuta
