22/07/2026
A sok lábon állás biztonságot ígér. Van azonban az a pont, amikor már nem megtart, hanem széthúz.
Kilenc éve, közel ezer óra képzéssel a hátam mögött és hatalmas reményekkel indultam el az esküvőfotózás világában. Az elmúlt hetekben pedig meghoztam azt a döntést, amelyet egy ideje már kerülgettem: befejezem.
Leírva ez mindössze egyetlen mondat. Mögötte azonban ott van kilenc év munkája, tanulása, reménye és mindaz, amit annak idején elképzeltem erről az útról.
Mégis elérkezett az a pont, amikor már sem fizikailag, sem szellemileg, sem az öröm szintjén nem adott annyit, hogy jó szívvel továbbvigyem.
A honlapom ebben a formájában még egy ideig őrzi ezt a korszakot, aztán hamarosan átalakul.
Ahogy ezt a posztot írom, természetesen máris itt ül a vállamon a kisördög, és sorra teszi fel a kérdéseit: a portréfotózást azért megtartod? És a termékfotózást? Biztosan el kell engedni mindent?
Erre még nincs kész válaszom.
Az első döntés azonban megszületett: nincs több esküvő.
Nálam az elengedés nem egyetlen pillanatban történt. Előbb a testem, a figyelmem és az öröm hiánya jelezte, hogy valami megváltozott, a tudatos döntés pedig az volt, hogy egy ponton már nem próbáltam tovább megmagyarázni magamnak, miért kellene mégis folytatnom.
Mert van, amit azért viszünk tovább, mert még dolgunk van vele, és van, amit csak azért, mert sok időt, pénzt, energiát és reményt tettünk bele. A kettőt nem mindig könnyű megkülönböztetni.
Talán nemcsak a szekrényeinkben, hanem a feladataink, szolgáltatásaink és terveink között is szükség van időnként rendrakásra. Nem azért, mert mindaz, amit találunk, rossz, hanem azért, mert már nem fér el tőle az, ami most szeretne megszületni.
Egy 2025-ös uniós vállalati felmérésben a szabályozási bonyolultság jelent meg az európai kkv-k leggyakrabban említett növekedési akadályaként. A kívülről érkező bonyolultságot nem mindig tudjuk megszüntetni, de azon változtathatunk, hogy belül hány szolgáltatást, tervet, félbehagyott irányt és régen kimondott igent tartunk egyszerre életben.
Most erősen foglalkoztat, milyen lenne, ha a gondolkodásomban is megjelenne a minimalizmus. Ha nem azt keresném, mit lehetne még hozzátenni, hanem azt, mitől válna végre tisztábban láthatóvá a lényeg. Ha a sok lábon állás helyett kiválasztanám azt az irányt, amelyet valóban teljes figyelemmel szeretnék továbbvinni.
Vállalkozóként ismerem ennek a rendrakásnak a súlyát. Coachként pedig abban tudok segíteni, hogy szétváljon egymástól az élő lehetőség és a múltból tovább cipelt kötelezettség, az, ami valóban értéket teremt, és az, ami már csak a figyelmet fogyasztja.
Nem döntök helyetted. Abban segítek, hogy végre tisztán lásd, miről döntesz.
Ha vállalkozóként azt érzed, hogy a sok lehetőség már inkább fáraszt, mint szabaddá tesz, írj nekem egy üzenetet ezzel az egy szóval: FÓKUSZ. Egy első beszélgetésben megnézzük, mire van szükséged.
Én az első helyet már felszabadítottam.
hashtag hashtag hashtag hashtag hashtag
