13/09/2026
Titkosügynökként jelentéseket írt a stadionok népszerű fruttiárusa: kettős életet élt Zöllei János
Zöllei János, vagyis Kalap az FTC legendás szurkolója, a lelátók jókedvű hangulatfelelőse és fruttiárusa volt. Azt már kevesebben tudják róla, hogy egy másik néven titkosügynök is volt.
Zöllei János, akit mindenki csak úgy ismert, a Kalap, a stadionokban árulta a fruttit, beszélgetett mindenkivel, lelkesítette még a drukkereket is, sokak talán miatta is jártak ki a futballmeccsekre. De hogy honnan volt Kalapban a mérhetetlen lelkesedés, sportszeretet és a jó értelemben vett szereplési vágy, csak kevesen tudták.
Nehéz körülmények között, egy minden komfortot nélkülöző döngölt földes lakásban nőtt fel, zsíros kenyéren és savanyúlevesen, amit édesanyja a mosónői fizetéséből teremtett az asztalra. De sosem volt elégedetlen, a foci iránti lelkesedés tartotta benne a lelket.
Egy tragédia miatt nem lett sportoló
Kalap híres sportoló szeretett volna lenni, de kisfiúként, a villamos után futva a lába beszorult a villamossín és a járdasziget közé. A jármű elől nem tudott elugrani, és bár megmaradt a lába, de élete végéig sántítva tudott csak menni.
Kazánfűtőként kezdett el dolgozni, majd ő lett az Utasellátó Vállalat gondnoka. Közben hobbi szinten bokszolt, hiszen ahhoz két erős kar is elegendő. Akkoriban népszerű volt az ökölvívás, több ezer nézőt is bevonzott a sportcsarnokba. Kalap pedig kihasználva a piaci rést, szotyit árult a bejárat mellett.
Egy nap az edzője odalépett hozzá:
„János, ezt a maradék tökmagot még add el, aztán ha végeztél, gyere csak be az öltözőbe. Merthogy ma verekedned kell Kellnerrel…”
Az egyik versenyző aznap nem lépett ugyanis a ringbe. Aznap Kalap Kellner Ferenc Európa-bajnoki bronzérmes ökölvívóval küzdött. Legyőzni nem tudta, de a hírnevet megszerezte, és ha nem is sportolóként, de tökmagárusként állandó szereplője lett a hazai sportvilágnak.
„Itt a frutti, a szotyi, a nápolyi, a rágógumi…”
Jellegzetes nagy karimájú fehér kalappal a fején árulta a nassolnivalót és közben verseket gyártott:
„Mondom neked dagi, bajnok lesz a Fradi…”.
A lelátón ülőket mindig megnevettette, miközben sétált a rágóval, szotyival, fruttival megtöltött kosarával a padsorok között: „Itt a frutti, a szotyi, a nápolyi, a rágógumi…” Kalap a magyar foci egyik szereplője lett. Fia, ifjabb Zöllei János pedig valóra váltotta édesapja álmát, profi sportoló lett. A Ferencvárossal tízszer nyert bajnoki címet válogatott jégkorongozóként.
A szocializmusban a foci az egyik legnépszerűbb sport, és a hatalom rajta tartotta a szemét, hiszen fradistának lenni egyenlő volt az ellenállással. A közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja volt az akkori titkosszolgálati munkának. A futball titkosszolgálati iratait között pedig felfedezhető Zöllei neve is, „Zombori” fedőnéven – olvasható a Nemzeti Sport archívumában.
A Zombori nevű „informátornak” kiterjedt kapcsolatrendszere volt, a lelátói ultrákkal, az FTC szurkolókkal, a játékosokkal, akikkel a vidéki utakra is egy buszon utazott. A jelentés azt állította, hogy még a vezetőséggel is közelebbi viszonyt ápolt, mert „az elnökhelyettessel is látták többször beszélgetni”, így egy nap Kalapot beszervezték informátornak.
A rendzavarókat kellett felderítenie, azok életkörülményeit, tevékenységeit, a stadionban áruló trafikosok üzérkedéseit, hogy ki árul például koronáért cigarettát. Hiszen a szocializmusban a valutával történő üzletelést szigorúan büntették.
Kalap bár gyűlölte, mégis kiszolgálta a rendszert. De akik magánemberként ismerték, tudták, hogy ő csak egy fanatikus fradista volt, a magyar labdarúgás népszerű „kabalafigurája”, a fruttiárus.
Zöllei egy nap a fonyódi házukban szólt a feleségének, hogy nem érzi jól magát – pedig kevés túlsúlyán kívül makkegészséges volt – összeesett, és többé már nem vette fel fehér kalapját. Kalap 75 évesen távozott az élők sorából. - írja Szabó Zsolt a facebook oldalán.
