21/05/2026
Tényleg az AI öli meg a kreativitást, vagy csak rossz kérdéseket teszünk fel? 🤔🎨
Amikor a technológia és a művészet viszonyáról beszélünk, alkotóként hajlamosak vagyunk szorongva figyelni az új trendeket. De ha egy kicsit hátralépünk, és megnézzük a történelem példáit, egészen más megvilágításba kerül a jelen.
Olyan ez, mintha annak idején azt kérdeztük volna: elveszi-e a papír, a toll, vagy épp a számítógép az emberi kreativitást?
Nézzünk egy példát a múltból: amikor a klasszikus festészet mellett megjelent a fotózás, kioltotta a kreativitást az emberiségből? Eltűnt a festészet? Dehogyis. Sőt, kevesen tudják, de maga Munkácsy Mihály is igen gyakran használt fotókat mintaként a festményeihez. Akkor ő most kevesebb lett ettől, vagy egyszerűen segítségül hívta az új technológiát a látásmódjához?
A múltban mindig is változott, hogy ki és mit értett kreativitás és művészeti alkotás alatt. Most, amikor egy újabb technológiai ugrás miatt ismét nagyon komolyan változik maga a fogalom, miért félünk tőle?
A RobVic-nél a lételemünk a kreativitás: fotózunk, designnal, írással és zenével foglalkozunk. Mi az AI-ra nem ellenségként, hanem egyfajta háttérmunkásként, asszisztensként tekintünk, aki segít kiváltani a technikai részfeladatokat – így nekünk sokkal több időnk és energiánk marad az érdemi, valódi alkotásra.
Mert ha egy fotó vagy egy alkotás megérint, megmozgat belülről, és hitelesen teszi azt, a megérintettséged élményéből képes bármit is elvenni utólag az a technikai információ, hogy pontosan hogyan készült?
Mi abban hiszünk, hogy a tökéletesre csiszolt gépi imitációk korában még inkább felértékelődik a valódi, megismételhetetlen, hús-vér emberi pillanat. Mi a kamerával pontosan ezeket a tiszta, őszinte és önismereti mélységű kapcsolódásokat keressük. Ha bízunk a saját alkotói erőnkben, nincs miért félnünk az újtól.
Nálatok mi a határ? Ha egy kép vagy alkotás érzelmileg megérint, számít még, hogy milyen eszközök segítették az alkotót?
